Újrakezdés

Üdvözöllek Titeket!

Flowers

   Hosszú idő telt azóta, mióta utoljára publikáltam az oldalon.

   Hihetetlenül szégyellem magamat és közben nagyon jól tudom, hogy nincs mentségem arra, amiért ilyen szinten hanyagoltam az oldalt.

   Legutoljára március elején frissült az oldal olvasnivalóval, ami hatalmas szégyen nekem, mert előtte nem sokkal ígértem egy bejegyzésben, hogy visszatérek és állandó jelleggel fogok új részeket feltenni az oldalra. Aztán jött az év vége, gondolom itt nem kell sokat ecsetelnem, mennyire káosz volt a júniusom emiatt. A nyaram is jóval hektikusabb volt, mint arra számítottam; amikor nyaralni mentünk, megfogadtam, hogy teljesen kikapcsolok és nem foglalkozom a pihenésen kívül semmivel, aztán spontán több helyre is el kellett utaznom, nyári munkát csináltam és próbáltam minél több programot szervezni a barátaimmal. Aztán eljött az új iskolaév, és bár tavaly ilyenkor azt hittem, már semmi sem lehet nehezebb, most megtapasztaltam, hogy mégis. Az idei évem tele van hajtással, különböző délutáni, kötelező jellegű programokkal, ráadásul ha mindez nem lenne elég, holnap nyelvvizsgázom. De elég a kifogásokból!

     Azért vagyok most itt újra, és írok Nektek – bár legszívesebben több méterrel süllyednék a föld alá –, mert valójában kisebb-nagyobb megszakításokkal tudtam folytatni az írást. Nehéz volt az iskolai és magánéleti teendők mellett ráhangolódni a Gone too Soonra, mégis sikerült. Pénteken esténként egy bögre forró teával és gyertyákkal körbevéve írogattam, mert hogy a fejezeteket sokszor több hétig gépeltem, mire egy teljes egésszé alakultak.

     Végtére is, nem keresem a kifogásokat és nem is sajnálkozom, hanem egy hatalmas bocsánatkéréssel állok itt és az Ünnepek közeledtével újult erővel frissítem fel a blogot egy új kinézettel és sok-sok fejezettel, amelyek megírása hosszú hónapokba tellett, de most készen állnak és néhány hétre olvasnivalót biztosítanak Nektek!

Köszönöm a támogatásotokat!

Puszillak Titeket,

Adriana