Hola Drágáim!
Még mindig nagyon izgulok, hogyan fog Nektek tetszeni ez a történet, így talán észrevehető az íráson is, hogy kétszer több erőt fordítottam bele, hogy tökéletesre írjam meg. És meg is vagyok elégedve vele, így most elétek is bocsájtom, kellemes olvasást hozzá!
Puszillak Titeket,
Adriana
Next to me |
Sergio
Madrid
Felhőtlen, remegő csillagok fényével
pöttyözött éjszakai ég borul a hatalmas, spanyol fővárosra vöröslő félhomályban,
míg a forró, nyári levegőt hűs szellő frissíti fel. Feloldozást hozva simít
végig lágyságával a kiürült parkok fáinak levelei között, s a felforrósodott
utcák felszínén. Friss levegőt sodor a szellőzni nyitva hagyott ablakokon,
megtölti a kertekben beszélgető családok hűs levegőre éhező tüdejét.
Egy félhomályba burkolódzott ház ablaka
mögött álló, sötétben is csillogó, csokoládészín tekintetével egy férfi kémleli
a metropolisz belvárosát, s néha pillant csak le modern villájának sötétbe
borult előkertjébe. Gondolatai sokfelé kalandoznak. Visszaemlékezik az elmúlt
napok fárasztó edzéseire, és sokszor eszébe jut a város másik felét uraló régi
riválissal, az Atlético Madriddal
tartandó tétmérkőzés is. Az edzések kemény munkája felé is lekalandoznak gondolatai, melyeken azért hajtották most
különösképp a focistákat, hogy ne csak jók, hanem a legjobbak legyenek. A mérkőzésre gondolva kezei ökölbe szorulnak, s jóleső érzéssel nyugtázza; a
lelkét elöntő versenyszellem sosem fogja hagyni, hogy felhagyjon a
labdarúgással.
De amit igazán vár, gyermeki izgalommal,
az egy taxi, mely megérkezésekor felkanyarodik a kovácsoltvas kapu elé, s a
sárga járműből egy alacsony, mégis vékony nő száll ki. Táskáját kezében
szorongatva fizeti ki a sofőrt, majd kecsesen lépked a csengő irányába, s
beütve a számokat, melyek a kapukódot jelentik, bejut a villa területére.
Hosszú lábain néhány elenyésző másodperc alatt eljut a bejárati ajtóig, addig
az ablakból őt figyelő férfi büszkén méri végig a nőt. Sötétbarna haja
könnyeden omlik vékony vállaira, s nap barnította testét krémszínű, nyári
ruhába és fekete tűsarkú emeli ki. Telt ajkait tűzpiros rúzs emeli ki, fülében
s nyakában rózsaarany ékszerek ékeskednek.
A férfi jókedvűen indul el az első emeleti
nappaliból lefelé vezető lépcső felé, majd már a fordulóban járva szól,
érkezik, a csengő használata felesleges. Az alsó szint sötétségét egy pillanat
alatt eloszlatja a mennyezetbe épített spotlámpák segítségével, majd szélesre
tárja ki a sötétbarnára lakkozott bejárati ajtót.
– Sophia! – mosolya még szélesebbé válik,
amint szemtől szembe megpillantja minden kincsénél jobban szeretett húgát. A
fiatal, alig húsz éves lány gyöngyöző kacaja hosszú napokra is képes elűzni a
focista minden bánatát, ahogy ezt most is teszi, kifejezve boldogságát, hogy
testvérét láthatja.
Vékony karjait a férfi vállaira helyezve
húzza magához, majd kis termete miatt lábujjhegyre állva öleli meg a
személyesen rég látott focistát. Sergio örömmel fonja izmos karjait a törékeny
nő köré, s csókot nyom annak hajába. Csak akkor nyugszik meg teljesen, amikor
tüdejébe szippanthatja húga finom, kókuszos illatát.
– Sese! Úgy hiányoztál már! – motyogja a
fiatal nő, majd egy apró arcra puszi után elhúzódik a spanyol férfitől, és amíg
az elveszi a kezében tartott táskáját és az előszobai komód modern vonalakat
követő, sötét lapjára teszi, becsukja mögöttük az addig nyitva álló ajtót.
– Te is nekem, húgi! – mosolyog a férfi,
majd átkarolva Sophiát, indulnak a lépcső felé.
A fiatal lány most is elámul a hatalmas
ház láttán. Nem fér a fejébe, hogy lehetséges az, hogy a legalsó szintet teljes
egészében elfoglalja a hatalmas garázs, tele méregdrága sportautókkal, a
különféle tároló helyiségek, és a mosókonyha. A gondolatra, hogy a focistának
milyen gyengeséget okoz egy-egy új típusú Ferrari,
pajkos mosoly kúszik telt ajkaira.
– Mind mosolyogsz? – pillant Sergio lopva
húgára, aki készségesen válaszol is a neki feltett kérdésre.
– Csak azon gondolkodtam, hogy ha
megveszed azt az új sportkocsit, nem fog már elférni sehol sem, csak a
nappali közepén. – néz testvérére a lány ártatlan arckifejezéssel, holott
hangjában incselkedő gúny húzódik meg. A családja sosem veszett meg ezekért a
fényűző autócsodákért, ám a bátyja kivételt jelentett ez alól. Sergio élt-halt
a villámgyorsan száguldó járművekért, és szorgosan gyűjtögette is őket, majd
amikor egytől-kettőtől megvált, hogy legyen az újaknak hely, mindig Sophiát
árasztotta el panaszáradatával, ezzel csillagászati összegű telefonszámlát csinálva
magának.
– Hé, ne pimaszkodj! – böki a férfi
játékosan oldalba a lányt, aki felkacagva inkább a sötét fából készült modern
lépcső mentén húzódó krómozott korlátba kapaszkodik. A vidámság Sergio ajkára
is nevetést csal, ezzel kicsalogatva a nappalit a konyhától elválasztó boltív
alá a focista feleségét, Siennát is.
– Hola,
Soph! – köszönti a portugál származású nő férje testvérét, majd szoros
ölelésébe zárja őt. Sergio szívét melegség tölti be.
Ennél már semmi sem lehet tökéletesebb. A
számára két legtöbbet számító személy egymást is teljes mértékben elfogadja,
sőt, a focistát az sem zavarja igazán, amikor a két nő nevetve cukkolja őt.
Boldogsággal tölti el a tudat, hogy nem kell családi viszályokkal együtt élnie,
s nem csak testvére, hanem szülei is elfogadták feleségét. Sergio tudta jól,
ennél nagyobb ajándékot sosem kaphatott volna az élettől. Az egész életét egy
ajándéknak tudta be. A szülői szeretet és gondoskodás mellett felnőtt fiúból
férfi lett, valóra váltak a fociba fektetett álmai, és megtalálta élete
szerelmét is, akit már nem csak azért ölelt magához éjszakánként, mert a
testére vágyott, hanem mert úgy érezte, tiszta szívéből szereti Siennát, és szinte
rajong érte.
– Üljetek csak le, nemsokára kész is a
tortilla. – mondja a Portugáliából származó spanyol nő, s kedves mosollyal az
ajkán int a nappali közepén húzódó kanapé felé. – Hozok valamit inni.
Sophia gyermeki csodálattal pillant ki a
padlótól plafonig húzódó üvegablakokon, újra hagyva magát elvarázsolni a város
panorámájával, majd kilép fekete lakkcipőjéből, és mezítláb lépkedve végig a
hűvös, sötétbarna fapadlón, a kanapéra ül. Lábát kellemesen simítja végig a
puha, fehér szőnyeg hosszú szálai között.
Sergio kizökkentve magát az idilli
állapotról való merengésében, kezével jelzi húgának, egy pillanat múlva
visszajön, majd követi feleségét a tágas konyhába. Sienna a sötét mahagóniból
készült pult világos gránitlapjára helyezi sorban a poharakat, majd tálcára
teszi őket, és ásványvizet tesz melléjük. Egy pillanatra ijedten rezzen össze,
amikor két izmos kar vonja hátulról ölelésébe, ám hamar megérzi az orrába kúszó
finom, férfias illatot, melyet annyira szeret, és Sergio erős ölelésébe simul.
– Nem is tudod, mennyire hálás vagyok
neked. – suttogja a férfi a szavakat mély hangján a nő fülébe, majd apró csókot
hint annak vékony, fedetlen vállára. A nő akaratlanul is elmosolyodik, amikor a
focista nagy kezei hasára tévednek. Bár még nem jelentette be, ő már egy rövid
ideje tudja, méhében egy új élet, a spanyol férfival közös szerelmük gyümölcse
növekszik napról napra. Fejét hátradönti a férfi széles vállára, majd egy
rövidke csókot csenve Sergiótól, kibontakozik a menedéket nyújtó ölelésből, és
megfordulva, a férfi kezébe adja az ezüst fénnyel csillogó tálcát.
– Ezt vidd ki, kérlek! – mondja szája
sarkában mosolyt bújtatva, s elfordul a testét szemlélő férfi pillantásai elől.
Vérrel elöntött arcához emeli hűvös kézfejét, majd a puha bőrre nyomja azt, és
mélyeket lélegzik. Nehéz ennek a férfinak ellenállni, mégis, az egyenlőre még
be nem mutatott babája érdekében türtőztetnie kell magát. Vékony ujjai közé fog
egy éles kést, majd vékony szeletekre szel néhány paradicsomot, és a friss
salátába forgatja. Szór a nagy üvegtálban lévő zöldségekre kis fetasajtot, majd
egy görög salátaszósszal koronázza meg az egészséges ételt. Kiemeli a sütőben
megsült, vékony tésztalapokat, majd tortillákat gyártva belőlük, három tányérra
teszi őket. Kétszer fordul, míg mindent ki tud vinni a már így is sok
finomsággal borított asztalra.
Sergio mindegyikőjüknek tölt innivalót, és
végül leülnek a hosszú üvegasztalhoz. Bár a férfi kínálja feleségét is
sangriával, csak ő és a húga isznak végül az édes, spanyol nedűből. Nem tudja mire vélni Sia furcsa
viselkedését, mégsem tesz semmit szóvá, és hamar el is felejti az ügyet. Sophia
alig győzi dicsérni bátyja kedvesének főztjét, míg a focista viccekkel
szórakoztatja őket. A háttérben hangulatos, spanyol zene szól, és az étkezőből
tökéletes rálátás nyílik a fővárosra is, amelyek közös erővel hatva egy tökéletes, családi étkezést produkálnak.
A hosszas vacsorázás után Sergio felviszi
testvére táskáját a második emeleten húzódó, legnagyobb vendégszobába, míg Sienna
és Sophia a konyhába mennek elpakolni. Az portugál nő nekiáll a szoba közepén
álló pultszigetbe épített mosogatóban elmosni a koszos edényeket, Sophia pedig kényelmesen üldögélve a magas bárszék puha bőrfelületén, nagy érdeklődéssel tekint ki a nagy ablakokon. A konyhából nyíló hátsókert
tökéletes kialakításával és a meredek talajviszonyokkal elért kert mesésen
fest. Amíg a kert elülső részén teljes egészében húzódnak a falak, addig a
másik oldalon már föld van, s így lehet a konyhából két lépcsőfokkal a kertbe
jutni.
Same old love |
– Mondd csak, Sia, minden rendben veled? –
fordul végül a figyelmét mosogatásnak szentelt nő felé Sophia.
Sienna felemeli fejét, s bár rejtegetni
próbálja, arca elárulja, meglepte a fiatal spanyol lány nyílt kérdése. –
Persze! – válaszol végül, és arcára kiült érzéseit leplezendő, inkább hátat
fordít, és hosszasan gyűjti össze a hosszú konyhapult összes mosatlan
tányérját.
– Ott lenn is? – bök a kisebbik Ramos a nő
hasára. Mindentudó mosolya elárulja Sophiát, s ezt Sienna is belátja. Felsóhajt,
és mosolyra húzva ajkait, halkan beszélni kezd.
– Képzeld, kisbabát várok! – mondja
örömteli hangon, és hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy beszédes természete
ellenére valakinek elmondhatta ezt a nagy titkot.
– Komolyan? – kiált fel fojtott hangon a
spanyol lány, s felugorva puszit nyom a vele szemben a pultra támaszkodó nő
arcára. – Ház ez az igazán jó hír. Elárultad már neki?
– Nem, még nem. – rázza a fejét hevesen Sia,
hullámos haja szép arca körül lengedezik. Sötét szemeiben ijedtség csillan. –
De te se mondd el!
– Természetesen. – legyint a fiatal lány,
majd elmosolyodik. – Ez a te dolgod. De siess vele hamar, szeretném, ha
mindenki tudná, hogy nagynéni leszek.
– Úgy lesz. – bólint megkönnyebbülve Sienna
is, majd elmosolyodik. – Most menj, késő van, és holnap elviszlek az egyik
forgatásunkra.
Sophia megörülve az izgalmas programnak,
még egy csókot dob a portugál szépség felé, majd kilibben a konyhából, és eltűnik
a lépcsőfordulóban felfelé menet. Sienna mélyen felsóhajt, és próbálja
félretenni izgatottságát a baba-témával kapcsolatban.
Sergióval már régóta szerettek volna egy
kisbabát. Jóformán a nászéjszakájuk után bele is fogtak az utód-programba, és
egészen idáig nem jártak sikerrel. Sienna kétségbe volt esve, félt, hogy valami
nincs rendben. Látta ugyan néha a focista bánatos pillantását, amikor
reggelente kijött a fürdőszobából, és tudatta, megint megjött a vérzése. Utálta
a helyzetet, hogy minden hónapban le kell törnie a férfi lelkesedését, amikor nemet
int a fejével. Sok orvosnál megfordultak, és a nő már nem csak amiatt
aggódhatott, nehogy Sergio feladja az egész dolgot, hanem amiatt is, hogy
szárnyra kaptak mocskos pletykák is az üggyel kapcsolatban. Az ország
szennylapjainak fele a focistát védte, és a portugál nőt kiáltotta ki kitartott
naplopónak, míg a másik fele Sergiót piszkolta be töretlenül a nőfaló és ahhoz
hasonló jelzőkkel. A fiatal, életvidám nő szeretett volna már tiszta vizet önteni a
pohárba, lehetőleg minél hamarabb. Ezzel még jobbá tehette volna a
mindennapjaikat.
– Kicsim! Nem mész még aludni? – hallja
meg férje számára oly’ kedves hangját a lépcső felől jönni, mire kilép
némaságából és gondolatai közül, és ellép a konyhapult mellől.
– Csak néhány perc. Át szeretném még futni
a forgatókönyvemet a holnapi nap előtt. – mutat hosszú ujjával az étkezőből
nyíló dolgozószoba nyitva álló ajtaja felé. – Nem maradok sokáig.
– Ígéred? – néz játékos szigorral
feleségére a hátvéd, majd amikor az helyeslően bólint egyet, hosszú csókkal
köszön el tőle. – Szeretlek!
– Én is szeretlek! – válaszol a nő, majd
még a férfi után szól a dolgozószoba ajtajában. – Jó éjszakát!
Sergio mosolyogva biccent, majd eltűnik az
emelet takarásában, a nő pedig behajtja a tágas szoba kétszárnyú ajtaját, és
leül az üveglappal letakart íróasztal mögé. Kiemeli a legfelső fiókban
meghúzódó papírköteget, melyen neve és egy dátum szerepel, majd fellapozza. A
tökéletesen betanult szöveg halk olvasása közben büszkeség árasztja el őt. A
kezében tartott forgatókönyv tudatosítja benne minden nap, mennyire lehet
elégedett. Büszke és ugyanakkor alázatos arra gondolva, hogy az utóbbi években
szerzett szakmai tapasztalatainak köszönhetően most a Spanyolországban
forgatott „évszázad filmének” főszerepét tudhatja a magáénak. Alig várta már,
mikor kiderült, az Ibiza című
sikerfilm női főszerepét ő kapta meg.
Hamar a vaskos könyv végére ér, s
kiszakadva Mandy Martinez szerepköréből, feláll, visszarakja a papírokat a fiókba,
leoltja a lámpákat, és egy gyors zuhany után csöndben áll meg a focistájával
közöd ágyuk mellett. Határtalan boldogsággal a lelkében hunyja le sötét
szemeit, és a férfi izmos mellkasához bújva pillanatok alatt adja meg magát a
hívogató sötétségnek.
Kedves Adriana!
VálaszTörlésMár nagyon vártam a történetet és már a prológússal felkeltetted a figyelmem!
Nagyon- nagyon tetszett ez a rész, ami szerintem még csak egy ilyen bevezető a történetbe. Sergiot ilyennek képzelem el és remélem Siennával közösen cuki kis kölyköt nevelgetnek majd.
Izgatottan várom a következőt!
Ölel: Juliet xoxo
Kedves Juliet!
TörlésKöszönöm, hogy elolvastad a fejezetet, és hogy fűztél hozzá néhány kedves szót! Jól esik nagyon, hogy mindig az elsők között írsz nekem.
Örülök, hogy Sese személyét Te is olyannak képzeled el, mint én, de hidd el, lesznek itt még meglepetések. ;)
Puszillak,
Adriana
Drága Adriana! ♥
VálaszTörlésElőször is, mérhetetlenül jól esett a köszöntésed az előző bejegyzésnél, annál szebb ajándékot nem is kaphattam volna, mint a prológus, ami egyszerűen fantasztikus lett. Annyira együtt éltem Alessandra érzéseivel, illetve annyira egyszerre sodródtam az eseményekkel, hogy azt nem lehet szavakba foglalni. És már nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul az olasz lány új élete a spanyol fővárosban, és hogy a múltja mennyire fogja befolyásolni a jelenét és a jövőjét.
Rátérve az első részre, hasonlóan remek lett, mint a prológus. Annyira meghitt és idilli volt a hangulat végig. És nekem éppen ettől volt kicsit fura érzésem, mintha belül valami azt súgta volna fülembe, hogy ne higgyek ennek, mert nem fog sokáig tartani. Pedig Sergio annyira aranyos a húgával, és tisztán érződik, hogy szereti a feleségét, aki ráadásul babát is vár. Már annyira izgatott vagyok, hogy mi lesz a folytatásban. Remélem, semmi olyan, ami rosszra fordítaná a dolgokat, de téged ismerve, bármi lehetséges. Szóval nagyon várom! :)
És ne haragudj, amiért csak most írtam Neked! Hamarosan a leveledre is válaszolok.
Puszillak,
Noemi
Drága Noemi! ❤
TörlésNagyon örülök, hogy egy kis mosolyt csalhattam az arcodra a szülinapodon, és remélem, hogy kellemesen töltötted ezt a napodat, mert ez az időpont mindenkinek kivételes. :)
Nagyon boldoggá tesz, hogy így vélekedsz erről az írásról is. Nekem hatalmas értékkel bír, amikor az olvasóimnak tetszik az, amit írok.
Hát, reméljük, hogy a dolgok nem fognak rosszra fordulni, de ugye én nálam ez kiszámíthatatlan... ;)
Már nagyon várom, hogy írj! :)
Sokszor puszillak,
Adriana