9. Fejezet – Sienna óta

Hola Kedveseim!

Újabb szombat, újabb Gone too Soon rész.

Először is, szeretnék mindenkinek nagyon boldog Ünnepeket kívánni, remélem, hogy mindannyiótoknak békésen telik a Karácsony és már Ti is alig várjátok a Szilvesztert és az új évet. Ha már Karácsony, akkor biztosítalak Titeket, hogy késve kissé, de érkezik majd egy ajándék Nektek! :)

Végezetül köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommentet, találkozunk jövőre! :)

Puszillak Titeket,

Adriana

Angel by the wings

Sienna

Madrid

Remegő kezekkel söpri le fedetlen vállairól szőkés tincseit, miközben a szája szélére ráharapva méri végig magát kritikus szemekkel az egészalakos tükörben. A sötétkék csipkeruha tökéletesen idomulva hibátlan alakjához, combja közepéig eltakarja a testét, míg a méregdrága anyag vállai elkerülésével felkarjaira fonódik rá. Még egy utolsó, lemondó pillantást vet krémszínű tűsarkújára, amely kiemeli nap barnította, hosszú lábait, aztán elfordul a tükör elől, és a gardróbba lépked. Hangtalan lépései nyomán a finom anyagú szőnyegről lelépve halk kopogás kíséri kecses útján a nőt a sötét fából készült komódhoz.

Miközben felemeli a csillogó ezüsttálcáról kedvenc parfümjét, és a kellemesen citrusos, nőies illatot kulcscsontjára fújja, még egyszer elgondolkodik. Talán most lenne a legalkalmasabb minden ruháját levenni, beállni a hűsítő zuhany alá, lemosni a füstösen kifestett szemeit és hosszú szempilláit, aztán csak befeküdni az ágyába és aludni.

Hosszú éjszakák óta szinte egy szemhunyásnyit sem aludt. Sienna minden este félelemmel a lelkében feküdt be immár saját ágyába abban a hitben, hogy talán reggel már Sergio nem lesz a házban. Vagy ami rosszabb, egy másik nő jelenlétében kell túlélnie a reggelt, amíg meg nem érkezik a sofőrje. Annál nagyobb megaláztatást nem tudna elviselni, minthogy a szeretett férje egy másik nőt hozzon a közös otthonukba.

Vékony ujjaira ezüst gyűrűt húz, majd fájdalmasan pillant a fekete dobozra, amely az egyik ritkán használt fiók mélyén pihent már hosszú hetek óta, s most újra felkerült a szekrény tetejére. A nő túlságosan is gyenge volt néha. Néha csak annyi kellett neki, hogy elővegye a jegygyűrűt és újra az ujjaira próbálja, jók-e még rá. Persze kissé már lecsúsztak sovány ujjairól, de még mindig hihetetlenül csillogtak a gyémántok és a fehérarany. De a nő már nem a jelen boldogságát, hanem egy örömteli múltat látott az eljegyzési és házassági ékszerek összefonódása láttán.

Mélyen felsóhajt, majd lassú léptekkel távozik a gardróbszobából, ki a hálóból és le a fából készült lépcsőn. A konyhába tart, ahol meglepetésére a spanyol focista éppen leül az étkezőasztalhoz, és a kör alakú, márványmintás felület tetejére csúsztatja vékony telefonját, amíg próbálja sötétszürke nyakkendőjét megkötni hibátlanul vasalt Armani öltönye megkoronázásaképp.

A nő a gránitból készült pult felületén megtámaszkodva, szórakozottan figyeli a férfit, ahogy az egyre türelmetlenebbül próbál elfogadható nyakkendőt kötni. Közben hosszú ujjai közé fogja a vékony nyakú pezsgős poharat és aprót kortyol az imént felbontott, gyöngyöző nedűből. Kellemes borzongással reagál egyszerre az ital hűs buborékjaira, amelyek végigsimítják az ajkait, és a focista mély, halk hangjára.

– Segítenél? – néz fel a férfi, közben még mindig izmos kezei között tartja az álnok nyakkendőt.

A nő csak kimérten biccent, aztán amíg odasétál a pultsziget megkerülésével az asztalhoz, a férfi lassan feláll. Sienna óvatlanul közelebb áll meg az általa kijelölt távolságnál, amelyet a férfi és maga közé húzott a hazaérkezése után nem sokkal, de keserédes érzésekkel kell belátnia, hogy az aznap esti fogadáson egy tökéletesen összeillő, szerelmes pár benyomását kell kelteniük Sergióval.

Amíg Sienna finom mozdulatokkal tökéletesen köti meg a férfi nyakában a nyakkendőt, Sergio visszatartott lélegzettel áll. Tehetetlen, amikor megérzi a tüdejébe kúszó narancsillatot, a finom ujjak érintését, amelyek a nyakát súrolják, a puha hajtincsek csillogását, és a nő koncentrálástól enyhén elnyíló, világos rúzzsal ékesített ajkait. Le kell hunynia a szemét, és le kell szegnie a fejét, hogy emlékeztesse magát; ez a nő többé már nem lehetne a felesége, úgy igazán.

Emlékeztetnie kell magát a fogadalmára, miszerint távolságot tart a portugál nővel. Saját maga megóvásának érdekében, hogy ne kelljen minden együtt töltött pillanatban szenvednie és szenvedést okoznia. Hiszen a férfi kimondatlanul is pontosan tudja, mekkora kín az Siennának, hogy nap, mint nap ott vannak egymástól karnyújtásnyira, mégsem érhetik el egymást.

Túl nagy a szakadék kettejük között, amit a férfi meg sem próbál áthidalni. Hogyan lehetne a felesége mellett, amikor egyszerre gyűlöli tiszta szívéből a nőt, mert miatta elvesztette a húgát, és egyszerre szerelmes belé a szíve minden szeretetével még mindig?

* * *

Vente pa' ca

Alessandra

Madrid

Mély levegővétellel lépi át a kovácsoltvas kaput, amint befelé tart a madridi villa fogadótermébe. Szinte pillantásra sem méltatja a mellette felsorakozó személyzetet, szótlanul int az egyik pincér felé, aki frissen bontott pezsgőt kínál a nőnek.

Kellemes bizsergés szalad végig a gerincén, ahogy végre túljut a kínos pillantások kereszttüzén és az egyre csak telő terem egyik sarkába húzódva, a vékony ujjai között tartott talpas pohár aranylóan csillogó tartalmát megízlelheti. Fekete szemhéjfestékkel kihúzott, sötétbarna szemei minduntalan a sztárfocistákkal elvétve élénkített, elegáns estélyikkel és öltönyökkel felöltöztetett emberek társaságát figyelik, miközben a pillantása egy ember után kutat csak. 

És a jeges felismerés, hogy nem francia barátját keresi, megbénítja egy pillanatra. Vagyis nem csak Karimot keresi, ha őszinte szeretne magához lenni. A francia csatár ugyanis talán megint spanyol csapattársával, a világklasszis hátvéddel üti el az időt, akire a nő a kelleténél többször gondolt. Egyre többször csak a váratlan találkozásuk és az ominózus estén elhangzott, kínos párbeszéd kúszik az elméjébe. Ismeretlen eredetű késztetést érez arra, hogy újra beszéljen a férfival, hogy újra érezze az autóban megismert illatot, ami furcsa módon kábította el az érzékeit. Nem érti még maga sem, hogy miért érez ilyeneket egy szinte ismeretlen férfi iránt, akivel egyszer beszélt az életében, és jól bele is taposott az önértékelésébe. És az a bizonyos hencegés az újonnan vásárolt otthonával, biztosan nem nyerte el a hátvéd tetszését.

Finoman támaszkodik a vörös bársonnyal borított könyöklőre a nagyterem galériáján körbefutó, széles korláton, s minden idegszálát próbálja az emelvényen álló, hosszú percek óta szónokló elnökre irányítani. Halálosan unja már a Királyi Gárda ez évi eredményeinek kihirdetését és a köszönetnyilvánítást a sztársportolók felé, akiket kissé lelkesebb taps övez, mint az egymást váltó fejeseket a mikrofon előtt.

Alessandra percről percre megenged magának pár pillantásnyi kóborlást a teremben, ahol felülről jobban szemügyre tudja venni a sok egybegyűltet. Tekintete követi a fekete szmokingos pincéreket, kiürült, vagy éppen megtöltött pezsgős poharakkal telepakolt ezüsttálcákkal rutinosan szlalomozni a vendégek között. Követi a felülről átlátható emberek útjait ki a folyosóra, vagy a fülledt levegőjű teremből nyíló teraszra. Néhány pillanatra a nő is vágyakozni kezd a friss, nyáresti levegő hűs simogatásáért, ám megerősíti a reménykedés, hogy megpillantja végre a hátvédet.

Elhitethetné még saját magával is, hogy igazából csak bűntudata van, amiért viccet űzött a focistából akaratán kívül, de pontosan tudja, hogy ez nem igaz. Nincs egy szemernyi megbánás sem a szavai után és valami ismeretlen okból kifolyólag nem is tart attól, hogy a spanyol megharagszik rá, amiért lecsapta a kezéről a jelenlegi lakását, vagy amiért nem hagyta magát, és a kávézóban elfogyasztott rendelése árát a kocsiban hagyta a férfinak. Akár azt is bemesélhetné magának, hogy Karimot várja, hiszen sejti, hogy a francia csatár unaloműzésképp csapattársával fogva ellézengeni az időt a gálaesten.

Amint pillantását akaratlanul is az újra szót kérő klubelnök felé vezeti, az emelvény felé forduló vendégsereg között megpillantja a sötétbarna hajtincseket, az izmos karokat, amelyeket most elegáns öltöny takar, és a féloldalas mosolyt, amelyet a focista csapattársai felé küld, miközben felé igyekszik utat törni a meghívottak között. A nő el sem bírja a szemét kapni a focistáról, és az igazat megvallva, nem is szeretné. Ritkán esik meg vele olyan alkalom, hogy bárki gyanakvásától mentesen megnézhessen magának valakit, sőt, egyenesen bámulhassa a férfit a lenti tömegben.

– Bonjour, Szépség! – csapódik a nő mellé váratlanul egy magas, izmos férfi test, amely egy pillanatra szinte halálra rémíti a gondolatai közé mélyen elmerült nőt, de Alessandra hamar felocsúdik a meglepettségéből, és széles mosolyra húzza vérvörösre festett ajkait. – Kit bámultál annyira a tömegben? – bök a francia csatár a nagyterem márványpadlóján álldogáló, vagy éppen a kör alakú asztaloknál ülve társalgó vendégekre.

A nő, ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se pillantson Sergio és a többi Real Madridos focista felé, futólag végignéz az embereken. – Téged kerestelek, Karim. – von vállat, majd félig a francia csatár felé fordul és kiegyenesedik a korlátot elengedve.

A férfi csak bólint, a nő pedig a figyelme eltereléseképp rákérdez, a focistának mennyire tetszik az est. Persze Alessandra pontosan tudja a választ, mégis, inkább elvonja Benzema figyelmét a lent zajló eseményekről, sikeresen.

– Halálra unom magamat – fakad ki a férfi, közben arca egy elégedetlen kisgyerek érzéseit tükrözi néhány pillanatig. – Ráadásul Pérez kikötötte, hogy egyetlen egy pohár pezsgőt kaphatunk csak, mert holnap edzés lesz a hétvégi tétmérkőzésre az Atlético ellen.

– Jaj, te szegény! – kiált fel a nő sajnálattal vegyülő meglepettséget színlelve, közben csak nevet a focista szenvedő arckifejezésén. – Ha gondolod, én szerezhetek neked piát. Esküszöm, mintha a gimis báljaimon lennék újra… – teszi még hozzá félig magának szólva a nő, ám Karim válaszát nem kaphatja meg az epés kijelentésre, ugyanis a focista gondterhelt arckifejezése láttán összehúzott szemöldökkel fordul oldalra. 

A széles márványlépcsőn sötétkék ruhás, fiatal nő lépked fel, gondosan manikűrözött kezei között krémszínű borítéktáskát tart, fél kézzel pedig arany szőke színben végződő, sötétbarna hajtincsei közé túr. Amikor észreveszi Karimot, a beszélgető páros felé veszi az irányt.

Alessandra kérdőn néz a focistára, ám a férfi ekkor már szélesen mosolyogva, elrejtve megmagyarázhatatlan gondterheltségét, két puszit nyomva az ismeretlen nő szép vonású arcára, bemutatja őket egymásnak.

– Sienna, ő itt a legjobb barátom, Alessandra – mutat a kékruhás nőről Alessandra, felé, majd vissza. – Alessa, ő itt Sergio felesége, Sienna.

– Örülök, hogy megismerhettelek – biccent a portugál szépség kedves mosollyal az arcán, míg Alessandra már bőszen keres valamilyen menekülő utat a kínos helyzet elől. Semmi kedve sincsen annak a férfinak a feleségével beszélgetni, akiről azt hitte, több is lehet puszta baráti ismeretségnél.

– Bocsássatok meg, de le kell mennem, rendelek magamnak egy italt – néz Karimra bocsánatkérőn az olasz nő, majd válaszra sem várva, még egyszer egy udvarias mosolyt küld Sienna felé, és elindul a folyosón.

Elég lassan, hogy hallja, hogyan kérdezi meg a másik nő, merre van a férje.

* * *

Sergio

Madrid

Amikor felesége végre elengedi a karját, és távolabb lépked tőle, hogy beszélgethessen, a focista felszabadulva fújja ki a tüdejében tartott levegőt. Mérhetetlenül dühös saját magára, amiért ebbe az egész lehetetlen helyzetbe belement. Miért kellett rábólintania az ügynöke ötletére, hogy ne mutassák a külvilág felé, hogy Siennával már nincsenek együtt?

Megfáradt tekintete azonnal felélénkül, amint eszébe jut, hogy az estélyre Karim a néhány nappal azelőtti edzésen meginvitálta Alessandrát. Megmagyarázhatatlan számára, hogy miért tudta egy nő már ilyen hamar és intenzíven felhívni a spanyol férfi figyelmét magára. Minden esetre a választ még Sergio sem tudja biztosan, de nem tervez elhamarkodott lépéseket tenni.

– Hé, haver – áll meg mellette válogatott béli másik jó barátja, Fernando. – Minden rendben veled?

– Hola! – rázza meg Sergio a felé nyújtott kezet, majd felsóhajt, és a gondterhelt arckifejezést látva Torres arcán, inkább úgy határoz, valamennyit elárul a történtekből.

– Azt hiszem, találtam egy nőt, aki Sienna óta nem közömbös a számomra – jelenti ki, közben a lelkét szorító bűntudatos érzésről tudomást sem véve, az előtte beszélgető vendégeket kezdi figyelni.

– Nem bocsátottál meg neki? – sóhajt aprót a rivális focicsapat csatára, majd megrázza a fejét. – Sajnálom, hogy így alakult.

– Én is – bólint egyet Sergio, majd közömbösen megvonja a vállát. – Nem tudok már rá úgy nézni, mintha minden rendben lehetne később. Nem is hibáztathatom csak őt a történésekért, de egyszerűen nem megy már semmi sem, ami hozzá fűzhetne.

– És még mindig mellette vagy?

A kérdés váratlanul éri a spanyol férfit. Barátja szájából még lehetetlenebbül hangzik az, amiről ő sem gondolta, hogy valaha is működhetne. Siennával beszélni külön művészet volt, miután Jorge, az ügynöke rábeszélte a férfit, hogy ez a legjobb döntés. A portugál nő csak ült a nappaliban, összeroskadva, kezeit az arcára szorítva, de nem sírt. Talán annyira kimerült volt az utóbbi hetek támadásai és lelki megpróbáltatásai miatt, hogy már sírni sem tudott.

Sergio pedig mindenért magát hibáztatta. Álmatlan éjszakáin ellátogatott Chloéhoz, majd a francia nő ágyában próbálta álomra hajtani a fejét, de még így is maradt ideje az önmarcangoló gondolatokra. Nem véletlenül kezdett egyre többet edzeni; a foci volt az egyetlen, amely elvonta a figyelmét a csapásokról, amik érték. Haza alig látogatott, hiszen ott minden apró tárgy, tányér, könyv Sophiára emlékeztette. A régi barátaival alig tartotta a kapcsolatot, mert őket is váratlanul érte a baleset. Az egyetlen, amelyet találni tudott figyelemelterelésképp, az a futball volt, és azóta sem változott semmi sem.

– Muszáj – szólal meg végül, amikor rájön, hogy Fernando óvatos, de fürkésző tekintetével pillantgat rá a szeme sarkából. – Tele lenne a sajtó a botránnyal, hogy Sergio Ramos a saját feleségét hibáztatja a balesetért, Siennát pedig szétszednék az újságírók. Még nem áll rá készen, hogy kilépjen a sok hiéna közé, mert túl törékeny és csak eltipornák.

– Tehát még fontos neked Sia – bólint Fernando rezzenéstelen arccal. Sergio halványan elmosolyodik a tudatra, hogy Siennát mennyire megkedvelték a csapattársai a megismerkedésük után. Nandóval mindig szívesen leült beszélgetni a felesége, amikor a spanyol férfi éppen egy hullámvölgyben volt a Madisonnal közös kapcsolatukban. Talán Torresszel jött ki a legjobban a bandából, és ennek őszintén örült a Real Madrid hátvédje.

– Fogalmam sincs – rázza meg a fejét lemondóan. Utálja a helyzetet, hogy Fernando ennyire ismeri, látja rajta az érzéseit, és nem is fél kimondani, amit gondol. Ugyanakkor mérhetetlenül hálás, hogy a spanyol lassan felnyitja a szemét. – Féltem az emberektől és a kegyetlen véleményeiktől, de már nem tudok rá a szerelmemként nézni.

– Remélem, hogy minél hamarabb rendbe jönnek majd a dolgaid, vagy így, vagy úgy – húzza kedves mosolyra a száját Fernando, majd a kezét nyújtja Sergio felé, és egy jó éjszakát kívánó köszönés után elindul a magas alakját teljesen elnyelő vendégseregben.

– Hola! – hall meg egy női hangot a háta mögött. A focista először legszívesebben elmenekülne az újabb beszélgetőpartner elől, de aztán ráeszmél, hogy kihez tartozik a kedves hang, és már mosolyogva fordul meg.

– Szia, Alessa! – lép közelebb a nőhöz, és nem foglalkozva azzal, hogy ki látja őket, két csókot nyom a nő arcára. Hamar elhúzódik, de még mindig érzi a tüdejében a finom vaníliaillatot, arcán a nő puha bőrének érintését és a tudatot, hogy legalább már nem lesz annyira unalmas az este. – Mi újság veled?

– Semmi különös. Próbálok beilleszkedni Madridban – válaszol a nő, aztán elkomorodik. – A szüleim, vagyis pontosabban anyám, megtiltotta, hogy rendes munkát vállalhassak itt. Elege lett abból, hogy az évek során a magam feje után mentem, és most is próbál valahogy beleszólni az életembe – sóhajt fel, majd mintha ráeszmélne, hogy ezzel csak untatja a férfit, megrázza a fejét. – És te hogy vagy?

– Minden rendben velem – von vállat a férfi. Nem akar többet ő beszélni, inkább próbálja rábírni Alessandrát, hogy dallamos hangján meséljen még neki az életéről. – És mit fogsz akkor csinálni?

– Azért apám kiállt mellettem, és anyám végül is kegyeskedett egy kedves ismerősét felhívni, hogy hadd dolgozhassak az ügynökségének. Újra modellkedni kezdek.

– És az jó? – sandít a férfi kíváncsian a fiatal nő felé, majd amíg az felszabadultan felnevet és elárulja, hogy mennyire szeretett Rómában modellként dolgozni, jobban végigméri Alessandrát.

A nő testére combközépig érő, tűzpiros estélyi simul, a merészen dekoltált ruha felső részét pedig egy gyémánt nyaklánc emeli ki. Vékony, nap barnította lábait fekete tűsarkú emeli ki, arcán pedig tökéletes bőre mellett fekete festékkel vékonyan kihúzott szeme emeli ki csillogó, barna szemeit és vörös rúzs telt ajkait. A férfi kétségtelenül a legvonzóbb nőnek találja az estélyen lágy, hullámokban aláomló hajával és hibátlan megjelenésével. 

És az egyetlen olyan nőnek, akire így tudott nézni Sienna megismerése óta.