2017. január 7., szombat

11. Fejezet – Lélektükör


Nothing really matters
Alessandra
Madrid

Miután egy különösen fárasztó fotózással eltöltött napot tudhat a háta mögött, a fiatal nő lassan lépked be a madridi lakásába. Egy pohár jeges vizet magához véve a konyhából, erőtlenül ül le fehér bőrből készült kanapéjára, majd lábait kecsesen keresztezve, az üvegfalon túl elterülő Madridot kezdi figyelni. Megmosolyogtatja a tudat, mennyire szerette ezt Rómában is csinálni.
A kötelező családi vacsorák után rendszerint ő volt az első, aki gyorsan bekanalazta a fagylaltját és asztalt bontott, hogy bezárkózhasson a szobájába és a parányi erkélyének korlátjára támaszkodva az olasz fővárost figyelhesse. Elbűvölte a tudat, hogy mennyire más emberek is élnek ott. Nem mindenki lakott fényűző villákban és nem mindenki vezetett pazar, limitált kiadású autókat. Sokan mindössze egy apró lakást engedhettek meg maguknak a belvárosban keresztül-kasul futó, macskaköves utcákban, de sosem panaszkodtak. Mosolyogtak és nem az egész életükben megkeresett pénzükön vett lakásukra voltak büszkék, hanem a gyökereikre, a boldogságukra. Bár Alessandra szeme nem látott el a távoli utcákig, sokszor késő estig azzal szórakozatta magát magányában, hogy embereket képzelt a városba. Árusokat a terekre, zenészeket az utcasarkokra, mosolygó gyerekeket és szüleiket, hazaútjukon az óvodából, iskolából.
Aztán az olasz kislány felcseperedett, kész nő vált belőle és elhagyta ezt az idilli helyet. De bár senkivel sem oszthatta meg a gondolatait, többnyire elégedett volt a mostani életével és boldogabb volt egyedül, mint valaha otthon, Olaszországban.

Régi emlékei között tévelygő gondolatai közül telefonjának távoli csörgése szakítja ki Alessandrát. Fürgén áll fel és siet el az előszobába a szürke krokodilbőr borítéktáskájáig, majd kihalássza belőle a kitartóan zenélő készüléket. A telefont a füléhez emelve sétál vissza a nappaliba, ám ott már nem ül vissza a kanapéra, helyette a nyitva álló teraszajtóhoz lép.
Ciao! – szól bele a készülékbe, majd kis késéssel spanyolul is lefutja az elengedhetetlen üdvözlési köröket.
– Szia, Alessa! – nevet a telefonba az olasz modell legjobb barátja. – Remélem, semmit nem terveztél még mára, mert egy óra múlva ott vagyunk érted.
– Mi? – vonja fel a szemöldökét a nő kelletlenül, aztán felsóhajt. – Muszáj, Karim? Öt órán keresztül álltam egy levegőtlen szobában, forró lámpák között. Szerintem most nem a bulizás lenne a legmegfelelőbb hely, ahol lenni szeretnék.
– Ne nyavalyogj annyit, Ma Chérie! – kuncog fel a focista, aztán higgadtabban még hozzáteszi. – Tudod, Rosie-t kicsit megbántottam pár napja és arra gondoltam, hogy elviszem valahova kárpótlásul.
– Jó – von vállat Alessandra, közben a hálószobája felé veszi az irányt. – De ehhez nekem mi közöm?
– Hát, – kezdi Karim, közben mintha már húzná is a száját az olasz reakciójától félve. – ma Ramos, tudod, akivel együtt kávéztunk pár hete, eléggé ki volt bukva és őt is elhívtam estére. Nem akarom, hogy a felesleges harmadiknak érezze magát, meg hát te se nagyon mozdulsz ki a munkád miatt.
Benzema hangja olyan könyörgően cseng a telefonon keresztül, hogy az olasz nő szinte már megsajnálja. Persze nem azért készül belemenni a találkozóba, mert olyan szívesen tölti a péntek estéjét francia barátja régi-új barátnőjével, hanem mert egy sokkal érdekesebb személlyel is találkozhat. Még magát is meglepi, amiért ennyire érdeklődő Sergio iránt. Nem ismeri a férfit, csak hírből hallott a régi nőügyeiről, meg pár hónapja tele volt az újság a húga halálával és a felesége autóbalesetével, de azóta egy szó sem érkezett a spanyol felől.
– Jól van, rendben – sóhajt fel, s érdeklődését az andalúz focista iránt kelletlenséggel tükrözi. Nincs szüksége Karim kerítői képességeire. Maradjon csak a focista annál, hogy kibékítse a barátnőjét, akit valószínűleg megint egy nyertes meccs utáni bulizással bántott meg. Vagy egy nemkívánatos harmadikkal az ágyában.

* * *

Hűs zuhanytól felfrissülve lép ki a belváros egyik jólszituált negyedében álló toronyház üvegezett előcsarnokából. A légkondicionált helyiség után fullasztóan hat rá a párás, nyári forróságtól felhevült levegő, ám hamar eléri hosszú lábain az épület előtt parkoló Bugattit. Kinyitja a sötétszürke autócsodát, majd behuppan a hátsó ülésre.
Hola! – fordul hátra kedvesen és közvetlenül mosolyogva Benzema barátnője, majd két puszit ad az előrehajoló nőnek.
Rosie is híres modell, többnyire azonban Amerikában kap munkát és emiatt gyakran nincsen a spanyol fővárosban. Mégis, Alessandra kissé irigyli a kapcsolatukat a franciával. Nem is Karimot, hanem magát a kapcsolatot. Hiszen bár sokan azt hinnék, egyre többen vannak, mégis ritkák az olyan párok, akik kötöttségek nélkül utazgatnak a világban, néha kirúgnak a hámból és elfoglalt hírességként mégis kitartanak egymás mellett.
Közben Alessandra a francia csatárhoz is odahajol, majd a fejét rázva ül vissza a helyére egy szájához közeli üdvözlő puszi után. Félve pillant Rosie-ra, nehogy megbántsa a francia nőt, de őt a legkevésbé sem zavarja a párja és annak legjobb barátja bensőséges viszonya.
Amíg egyre gyorsabban róják a madridi éjszaka forróságában kiürülő sugárutakat, az olasz nő mosolyogva hallgatja a két francia vehemens szóváltását a szórakozóhelyről, ahova éppen tartanak. Aztán eszébe jut az apja és az anyja, akik mennyire nem pártolták a focistával való kapcsolatát. Az apja minden bizonnyal csak azt tudta, hogy Karim francia, kicsapongó és a sajtó szinte hetente hangos a nőügyeiről, míg az anyja azt látta a barátság mögött, hogy Benzema és a lánya még csak véletlenül sem találhatnak egymásra, mert akkor oda az olasz család hírneve.
Egyedül az volt közös Alessa szüleiben, hogy mindketten óva intették a lányukat; egyikőjük Alessandrát féltette, a másikuk a Rossikat. A szereposztás pedig a szokásos volt.

A francia focista hirtelen fékez le egy erős neonfényekkel kivilágított klub előtt. Alessandra őszinte meglepettséggel konstatálja, hogy a hely nem csak táncolni vágyókat vár. Széleskörű italválasztékkal és a világ konyháinak étkeit felvonultató menüvel is rendelkező étterem is tartozik a szórakozóhelyhez.
– Gyere, Ma Chérie – vonja magához a francia csatár Alessát is, közben összefűzi ujjaikat Rosie-val. – Keressük meg Ramost.
Néhány pillanatig kell csak járatniuk a szemüket a klub előt összegyűlteken; Sergio hamarosan feltűnik előttük egy pazar Lamborghinitól ellépkedve.

Bailar
Sergio
Madrid

– Sziasztok! – köszönti a rá várakozókat, majd egy kézfogással csapattársát, aztán annak barátnőjét egy puszival üdvözli. Pillanatokon belül egy lépéssel az olasz modell előtt terem.
A spanyol focista elismerően pillant végig a cseresznyepirosba öltözött nőn, akinek ruhája merész kivágással emeli ki a dekoltázsát, miközben telt ajkain megtévesztésig megegyező rúzs ékeskedik. A férfi két puszit nyom a halványan mosolygó nő arcára, majd tanácstalanul áll meg mellette. Egyrészről még mindig a nő vaníliás illatának hatása alatt áll, másrészről haragszik a francia csatárra, amiért nem szólt előre, nem csak hárman lesznek.
Még akkor is szokatlanul szótlan, amikor belépnek a klub villódzó fényekkel hirdetett neve alatti ajtón. Kétségbeesetten próbálja kiverni a fejéből az olasz nőt, aki bár nagy hatással volt rá néhány hete, amikor legutoljára látták egymást, most mégis újra lázba hozta a férfit. Könnyű volt róla megfeledkezni, mikor otthon folyton kínosan és gyötrelmesen érezte magát a régi énje árnyékaként éldegélő Sienna mellett. Napok teltek el úgy, hogy menetrend szerűen kerülték egymást, apró jeleket hagyva a másiknak; még nem léptek le végérvényesen.
Sienna – ahogy évekig sokáig tette –, grillezett citromos csirkét készített zöldségsalátával, miközben Sergio néha napján egy bögre kávét hagyott ott a konyhapulton. De sosem beszéltek egymással, ha pedig szerencsétlenül mégis összetalálkoztak, csak halkan köszöntek és a szobájukba siettek. Persze ez tarthatatlan állapot volt, de Sergio tisztában volt vele, Sienna milyen sérült lelkileg, és ha már a férjeként nem tud neki segíteni, legalább a válás ötletét nem hozza fel még egy ideig.
Gondolatai közül Karim rántja ki a spanyolt.
– Nézz oda, milyen kis csinos a te kedvenced – mutat a bárpultnál álló olasz nőre a francia, aztán kézen fogja a barátnőjét és letűnnek a táncolók tömegében.
Sergio egy éppen felszabaduló asztalhoz lép, majd felül a négy bárszék közül az egyikre, és érdeklődve nézi a szeme sarkából az olasz nőt. Alessandra éppen rendel négy italt, majd elveszi az egyikét és a másik hármat pincér segítségével készül elhozni a pulttól. Pár pillanatig tanácstalanul keresi sötét tekintetével a tömegben Karimot és Rosie-t, aztán eltűr egy rakoncátlan, hullámos hajtincset gyönyörű arcából és felcsillanó szemekkel talál rá Sergióra. A focista, hogy ne kapják rajta az egyébként nem éppen feltűnő stírölésen, inkább elfordítja a fejét.
Alessandra apró mosolyt elfojtva lép a spanyol férfi mellé. Némán ül le az egyik bárszékre, aztán borravalóval köszöni meg a pultos srác segítségét és maga elé teszi a színes italát. Sergio érdeklődve kortyol bele a saját poharába. Meglepetten konstatálja, hogy martinit iszogat, amely régi, kicsapongó korszakában egyik nagy kedvence volt. Még jobban meglepődik, hogy a mellette ülő nő is ugyanazt a fajta italt kortyolgatja.
– Megengedik egy világhírű modellnek, hogy alkoholt igyon? – mosolyodik el, amikor Alessa pohara kiürül és a nő felemeli a kezét a pultosnak.
– És egy világklasszis focistának? – vág vissza az olasz szemrebbenés nélkül, aztán leadja a rendelését egy melléjük érő pincérnek. – Két martinit kérünk.
Sergio csak magában nevet. Furcsállja ugyan, mennyire más most a nő, mint ahogy előzőleg megismerte. Akkor is közvetlen volt, de nem engedte el ennyire magát. Ez a néhány évvel azelőtti Sergióra emlékeztette a férfit. Szeretett bulizni járni és minden este mással összeállni, de aztán jött Sienna, és az agglegény életnek leáldozott. Kiköltözött a belvárosi legénylakásából, hogy a portugál nővel közösen vegyenek házat és többé a közelébe sem ment az éjszakai szórakozóhelyeknek. Nem mintha nem vágyott volna rá, de akkor fontosabbnak tartotta Siennát, mintsem, hogy esténként részegen essen haza valakihez, aki nem a sok pénzt és a hírnevet látta benne, hanem a hétköznapi embert és a hozzá tartozó hibáit.
– Nagyon elgondolkoztál – töri meg a kettejük között beálló csendet Alessandra. A nőnek furcsa a hallgatás, főleg, hogy mellettük egy fél teremnyi ember táncol az amerikai DJk zenéire. A lüktető dallamokon túl is zavarja a fülét a közöttük lappangó némaság.
Sergio felnéz, aztán azonnal el is fordítja a tekintetét a táncolókra. Egy erős pofonként éri, mennyi érzelmet olvas ki az olasz nő sötétbarna szeméből. Mintha a modell pontosan azt érezné, mint ő. Mintha a lélektükre lenne. Aztán belekortyol a közben elé került italába és mosolyogva figyeli, ahogy az olasz nő is így tesz. Talán Alessa csak nem akart egyedül inni, azért zavarta meg a múltban való elmélkedését.
De Alessandra pontosan tudja, mi játszódik le a spanyol férfiban. Sok emberrel találkozott már, akik a spanyolhoz hasonlóan viselkedtek. Példának okáért nem is kell messzire mennie, ott van a legidősebb nővére, Amelita. Ő még fiatalon szeretett bele egy bankárba és ment hozzá feleségül, persze az anyjuk szorgalmas támogatásával. De aztán egy évvel később a dolgok megváltoztak. Melita sírva ment haza hozzájuk egy este, amikor kiderült, hogy az addig szeretett férje nem először lépett félre. Alessa nővére visszaköltözött a szülői házba, aztán életet adott a kisfiának is, de minden alkalommal kijelentette; ő sosem lesz szerelmes.
A fiatal, olasz nő most a focista csokoládébarna pillantásában ugyanazt a mélabússágot, tehetetlen dühöt és kétségbeesést látja csillogni, mint anno Amelitáéban. És túl értékesnek tartja a férfit ahhoz, hogy engedje a sötétség mélyére süllyedni és elveszíteni a hitét az életben. 
Az újrakezdésben. 

2 megjegyzés:

  1. Drága Adriana!

    Nagyon régen írtam neked, pedig te vagy azon kevesek egyike, aki meg is érdemli, hogy írjak neki, hiszen még mindig csodálatosan írsz, ezt bizonyítottad az utóbbi pár résznél is.
    Ami azt illeti, Karim jól tette, hogy elhívta az olasz nőt is, Sergio hálás lehetne neki. Sergio és Sienna házassága egyértelműen romokban van, amiről mindketten tehetnek, de nem az a megoldás, hogy kerülik egymást, azzal sosem oldódik meg a probléma. Sergio sem kíméli Siennát azzal, hogy nem beszél még neki a válásról, pont hogy jobban és jobban kínozza őt. Nem csodálom, hogy mindkettejüket kikészíti ez a bizonytalanság.
    Nagyon kíváncsi leszek, hogyan alakulnak a dolgok Alessa és Sergio között, elvégre az utolsó sorok azt mutatják, hogy neki sem közömbös a focista. Vajon ki fog lépni először? És mi lesz végül Sergio és Sienna házasságával?

    Alig várom már a folytatást, csak így tovább! :)

    Puszillak,
    Noemi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Noemi!

      Köszönöm szépen, hogy időt fordítottál arra, hogy írj nekem, nagyon hálás vagyok. A Te véleményed mindig is nagyon fontos volt nekem, mert őszinte vagy és végtelenül segítőkész mindenben.
      Örülök, hogy így átláttad a történet szálait, mert nekem is a bizonytalanság és elveszettség érzésének átadása volt a célom, ami látszólag sikerült is.

      Köszönöm, hogy írtál, a jövő hétvégén már lesz időm feltölteni az új fejezetet. :)
      Puszillak,
      Adriana

      Törlés